Lezárja ellentmondásos EU-elnökségét Csehország

Több mint ötvenéves történetének egyik legellentmondásosabb elnökségét zárja le az Európai Unió kedden, az újonnan csatlakozott kelet- és közép-európai tagállamokat másodikként képviselő Csehország leköszönésével. A január 1-jétől hat hónapon át tartott cseh elnökség tevékenységét kínos kül- és helyi belpolitikai afférok tarkították, ugyanakkor mindent összevetve eredményesnek bizonyult, és kitűzött céljainak jelentős részét elérte. Sikerült például előrevinnie az uniós reformszerződés ügyét: a félévzáró csúcsértekezleten véglegesített garanciáknak köszönhetően az őszi újabb írországi népszavazáson jóváhagyhatják a szerződést, amely így várhatóan hamarosan életbe is léphet. Másfelől az ír ratifikálás mellett éppen a cseh elnök, Václav Klaus aláírása hiányzik ahhoz, hogy a dokumentum hatályba lépjen. Márpedig Klaus nemrégiben közölte, hogy utolsóként kívánja aláírását adni a szerződéshez. Klaus politikája és az euroszkepticizmus markáns csehországi jelenléte végig rányomta bélyegét a cseh elnökség munkájára, amelyet tovább nehezített a tavasz végi kormányváltás is: a Klaus pártjához tartozó Mirek Topolánek kormányfőt a szakértőként miniszterelnökké kinevezett (addig statisztikai hivatali elnök) Jan Fischer váltotta az uniós állam- és kormányfői tanács elnökeként is. Mindezek hatása azonban a brüsszeli gyakorlati munkán alig látszott meg, és az uniós naptárban tervezett programokat eredményesen lebonyolították. Komplikálta viszont az uniós munkát az Európai Parlament felforgatott tavaszi menetrendje és a júniusi választások miatti gyorsított ütem, majd megtorpanás. Az új tagállamok közül Csehország - Szlovénia után - másodikként tölthette be az unió elnökségét. Az elemzők egyöntetű véleménye szerint nem lehet azt mondani, hogy ez az elnökségi munka a legsikeresebb lett volna az EU történetében, de azt sem állítják, hogy a végelszámolásnál negatív a csehek egyenlege a feladat végrehajtásában.(MTI)